A gránit a leggyakoribb mélységi magmás kőzet, a leggyakoribb savanyú kőzet. Neve a latin granum = szemcse szóból származik.

Előfordulása:

ElőfordulásaA gránitok a földkéregnek számot tevő részét teszik úgy egymagukban, mint a gnejsszel és egyéb kristályos palákkal egyetemben, ahol azok magját képezik; a gránithegyek alakja kerekded felületű gömbszelethez hasonlít, vagy pedig több ezer km hosszú fennsíkokat képez, tömeges anyaga az őskori (laurentian-szisztéma) gránitrégióját alkotja, de ismeretesek a szilur-, devon-, sőt egyes helyeken még a jura földtörténeti korokból is (Sziklás-hegység, Sierra Nevada É.-Amerikából és egynéhány európai tartományokból.) Előfordul még mint vándorkő is Németország, Hollandia, Lengyelország, Oroszország lapályán, melyek a gleccserekkel a diluviális korban Svéd- és Finnországból származnak; hasonló vándorkövek ismeretesek Angliában és az Egyesült Államok területén is több szövetségi államban. Képződését tekintve metamorf, hidrotermás úton is létrejött, amikor a szükséges anyagok oly zónába jutottak, melyben az elegyrészek kiválására a körülmények együtt voltak, a kvarc volt az utolsó, mely a még meglevő helyet kitöltötte, némely gránitok azonban eruptiv módon is keletkezhettek s ezek mind intruziókat képeznek metamorf palákban és palás meszes kőzetekben is.

Összetétele:

ÖsszetételeViszonylag könnyű, szilárd, durvakristályos kőzet. Három fő ásványa: az áttetsző, szürkés kvarc, a fehér vagy sárga plagioklász (oligoklász, illetve albit) és a rózsaszínű vagy fehér káliföldpát (ortoklász, néha mikrolin) többnyire nagyjából egyenlő arányban fordul elő benne.

Kevesebb kvarcot tartalmazó változata a granoszienit; a kvarc nélkül, döntően föld földpátokból álló kőzet a szienit. Az olyan gránitot, amelyekben a káliföldpátot plagioklász helyettesíti, plagiogránitnak nevezzük. Színét általában a földpátok határozzák meg.

Színes elegyrészként többnyire csillámokat tartalmaz: gyakrabban biotitot (biotit-gránit), ritkábban muszkovitot (muszkovit-gránit), esetleg mindkettőt (kétcsillámos gránit, mint például a Magas-Tátrában), néha-néha lítiumcsillámot.

A csillám helyett vagy mellett kőzetalkotó mennyiségig szaporodhat fel benne az amfibol (a leggyakrabban hornblende) is - ilyenkor amfibol-gránitról beszélünk. Jellemző opak ásványa a magnetit (titanomagnetit). A színes és opak ásványok együttes mennyisége 5% körüli; ha ennél kevesebb, a gránit leukokrata, ha ennél több, a gránit melanokrata.

A még több benne a színes és opak ásvány, továbbá kevesebb a káliföldpát és több, bázikusabb a plagioklász, úgy a kőzetet granodioritnak nevezzük: mint neve is mutatja, ez a gránit és a diorit közötti összetételű, átmeneti kőzet.

Leggyakoribb akcesszórikus ásványai: apatit, fluorit.

Ritkább akcesszórikus ásványai: andaluzit, berill, topáz, epidot, klorit, pirit, kalcit, kordierit, titanit, leukoxén, cirkon, turmalin (turmalin-gránit), hematit, kassziterit, grafit; nagyon ritka az augit.

Szövete:

SzöveteA szemcsék nagysága szerint lehet durva-, közép- vagy aprószemű - ez az ún. mikrogránit. A szemcsék mérete a magma kihűlésének sebességétől függ: minél lassabban hűl ki, annál nagyobbak a kristályok. Azt a változatát, amelyben az aprószemű szövetben elszórtan nagy (úgynevezett porfíros) szemcsék fordulnak elő, gránitporfírnak nevezzük. Egészen finomszemű, intrúziós kismélységi változata a gránitaplit.

A porfíros szövetű gránitban (ritkábban más, de ugyancsak porfíros szövetű magmás kőzetekben is) időnként szélsőségesen durvakristályos, ún. pegmatitos lencséket-fészkeket találhatunk. Ezekben az egyes kristályok akár méteresre is megnőhetnek. A gránitpegmatitok közepén erősen megnyúlt kvarcmagot találunk, és azt veszik körül az óriásira nőtt földpátkristályok.

Kőzettani szempontból a gránitokat a csillámok és egynéhány színes szilikát alapján osztályozzák, így megkülönböztetnek biotit-, biotit-muszkovit-, amfibol- és szteatit- vagy protogin-gránitokat, éppen úgy mint a gnejszeknél. A luxulian szintén gránitféleség, amiben a vörös színű földpátokkal sok turmalin és kevés kvarc képezi a szemcsés szövetet; ide vehető még a turmalin pegmatit is (Toscana Gavorrano, Elba San Piero, Vogesek Chenarupt).

Felhasználása:

A gránitot építőkőnek már az őskorban is használták. Napjainkban leginkább sír- és díszítőköveknek, oszlopoknak, burkolóköveknek stb. dolgozzák fel. A legszebb és legtarkább színűek Svédországból kerülnek ki. Budapesti építkezésekre 1900-as évek elején a meisseni bányából is kerültek gránit építőkövek.

(Forrás: hu.wikipedia.org/wiki/Gránit)

Egyes síremlékek
Kettes síremlékek
Emlékkövek

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk Önnek.